A katalán író regényének főhőse a hatvanéves, korai Alzheimer-kórral diagnosztizált Adrià Ardèvol. Mielőtt elveszítené az emlékeit, felidézi gyermekkorát, életének eseményeit. "Visszaemlékezése pedig egészen távolra viszi a múltban: a késő középkori kolostorok világától a náci koncentrációs táborokon át egészen a huszadik századi Kongóig."

"A kapitalizmus "rémálma" az a termék, ami nem megy tönkre. Mint az a villanyégő, amely 1901 óta ég egy amerikai tűzoltóállomáson. Épp ezért az 1920-as évek izzólámpa-kartellje óta a fogyasztási eszközök termelésébe bele van kódolva, hogy a valódi működési idejük nem tart addig, amíg arra képesek lennének, az elromlott gépek javítása pedig gyakran többe kerül, mint amennyiért egy újat lehet venni." A kötet szerzői azt ismertetik, hogy a "tervezett elavulás" miként vált gyakorlatilag a gazdaság motorjává, s hogy a termékek állandó cseréje mekkora terhelést jelent a környezetre."

A szerző sokéves, az egész világot behálózó kutatómunka eredményeként érdekes, elgondolkodtató adatokkal ismerteti meg olvasóit az élelmiszergazdaság működésével kapcsolatban. "Vajon akkor  megennénk az előre feldolgozott készételeket, ha tudnánk, miből és hogyan készülnek? Hogyan változtassunk étkezési szokásainkon, hogy visszatérhessünk a tudatos és egészséges táplálkozáshoz?"

Az amerikai írónő regényének mesélője az ószövetségi Jákób egyetlen leánya, Dina. Az ő elbeszélésének főszereplői Jákób feleségei, Lea és Ráhel, valamint szolgálói, Zilpa és Bilha. Az ősidők asszonyai nehéz napjaik, szülés és gyermekágy idején a vörös sátorban mesélték el egymásnak titkaikat, osztották meg az asszonyi tudást a világ nagy dolgairól.